Elnökség

Kondor Péter püspök

1968-ban születtem Szegeden. Orosházán, majd Szarvason éltünk orvos édesapámmal, egészségügyi asszisztens édesanyámmal, húgommal és öcsémmel. Szüleim aktív nyugdíjasok. Családunk életében - a legnehezebb időkben is – nagyon fontos érték volt az Isten iránti elkötelezettség és a haza szeretete. Általános iskolába Orosházán és Szarvason jártam, majd 1986-ban érettségiztem a Vajda Péter Gimnáziumban. Kamaszként fogadtam el Krisztus értem is lehajló szeretetét, és kezébe téve további életem, jelentkeztem az Evangélikus Teológiai Akadémiára. 1992-ben ordinált D.Dr. Harmati Béla püspök. Egyetemi éveim alatt kötöttünk házasságot feleségemmel Klárával, aki óvodapedagógus, később tanítói és hitoktatói diplomát szerzett. Két gyermekünk van, Bekény és Emma.

Lelkészként a Nagyszénás-Gádorosi Társgyülekezetben kezdtem meg szolgálatomat 1992-ben. 1996-tól a Szarvas Ótemplomi Egyházközségben, 1998-tól a Kondorosi Evangélikus Egyházközségben szolgáltam parókus lelkészként. Békéscsabán 2001-ben választottak meg a gyülekezet lelkészévé.
Lelkészi szolgálatom mellett a Déli Egyházkerületi Bíróság elnöke voltam 1996-2000 között. 2000-től a Kelet-Békési Egyházmegye esperese voltam. Ugyanebben az évben választottak a Magyarországi Evangélikus Egyház Gazdasági Bizottságának tagjává, 2012-től elnökévé. 2006 óta egyházunk Zsinatának és Országos Presbitériumának tagja vagyok. Több oktatási és diakóniai intézmény munkáját támogathattam igazgatótanácsi tagként, illetve elnökként, a legtöbb tapasztalatot a Békéscsabai Evangélikus Szeretetszolgálat vezetésével szereztem. 2018 márciusában iktattak a püspöki szolgálatba.

Szekularizált világunkban a legfontosabb ránk bízott küldetésünk Krisztus örömhírének továbbadása. Gyülekezeteink hitben megtartó közösségek, ahová mindenkit hívunk és várunk. Intézményeinket és a bennünket körülvevő külső környezetet is missziói területként látom. Fontosnak tartom, hogy lelkészeink valódi közösségben tudják megélni hivatásuk örömeit és terheit. 

Egyházunk az állam által is fontosnak ítélt társadalmi szerepvállalást is hitelesen képviseli, többek között a prevenció, a fiatalok, családok között végzett szolgálat, a rászorulók, hátrányos helyzetben élő emberek segítése területén, mely gyülekezeteinkben és az intézményekben valósul meg. Ezen területeken is nélkülözhetetlen a párbeszéd, illetve külső források (hazai és uniós pályázati források, adományok) bevonása a tevékenységek fenntartása érdekében. Épített örökségünk megóvása és megújítása érdekében is  elengedhetetlen a hatékony partnerség a települési és állami döntéshozókkal.A határon túli magyar evangélikussággal eddig is ápolt kapcsolataim erősítése, a testvéri közösség és együtt munkálkodás elmélyítése továbbra is fontos célom. 

Szeretem egyházamat. Tudom, hogy minden szolgálatunknak akkor van értéke, ha a ránk bízott testvérek, gyülekezetek és közösségek Krisztusban épülnek. Ezáltal lesz hitelessé missziónk a bennünket körülvevő világban.

Liska András egyházkerületi felügyelő

Szarvason születtem, 1972-ben, családi felmenőim a 18. századig visszakövethetően szarvasi, szlovák ajkú evangélikusok voltak. Őseim a Felvidékről vándoroltak a Körösök vidékére, ugyanazoknak a szorgalmas tótoknak a leszármazottja vagyok, akiknek az utódai ma is meghatározó, és néhol még mindig többségi tagjai a szlovák gyökerű evangélikus gyülekezeteinknek Békésben, a főváros környékén, vagy éppen Bács-Kiskun egyes településein.

Az alapfokú és a középiskolai tanulmányaimat Szarvason végeztem, 1990-ben érettségiztem annak a Vajda Péter Gimnáziumnak az elődjében, amely ma evangélikus fenntartásban működik. A szegedi egyetem bölcsészkarán szereztem diplomát, majd a gyulai Erkel Ferenc Múzeumban kaptam állást, amely egy rövidebb, békéscsabai kitérőtől eltekintve ma is a munkahelyem. Szarvasi kötelékeimet erősíti még az is, hogy a feleségem, Márta is szarvasi származású, akivel az Ótemplomban kötöttünk házasságot 29 évvel ezelőtt. Kondor Péter püspök úr adott össze bennünket, akkor még nagyszénási lelkészként. Gyermekeinket, Áront és Sárit is az Ótemplomban kereszteltük. 

Életem másik fontos helyszíne Gyula városa, ahová a múzeumi hivatásom miatt költöztünk, ám itt váltam igazából evangélikus közösség tagjává. Fiatal családosként csatlakoztunk a gyulai
egyházközséghez, ahol felnőttként konfirmáltam Jakab Béla lelkész úrnál. Itt hamar presbiteri szolgálatot vállaltam a gyülekezetben, ahol egy ideig egyházközségi felügyelő is voltam, majd immár másfél cikluson keresztül a Kelet-Békési Evangélikus Egyházmegye felügyelőjeként szolgálok. 

2018 óta a békéscsabai és a mezőberényi evangélikus gimnáziumok igazgatótanácsainak is a tagja vagyok. Az elmúlt években póttagként számos alkalommal bekapcsolódtam az Országos Presbitérium munkájába. Szakmai hivatásomból adódóan előbb az egyházmegye gyűjteményi felelőse voltam, majd két ciklus óta az országos egyház Gyűjteményi Tanácsában is dolgozom.

Lehetőségeimhez mérten igyekszem mindig megragadni az alkalmakat, amikor ellátogathatok távolabbi gyülekezetekbe,
megismerhetem más közösségek sajátosságait, hagyományait, történeti örökségét és jelenkori életét. 

Életem felsorolt fókuszpontjai, feladatai és helyszínei, érdeklődésem és munkám is abba az irányba tereltek, hogy egyházkerületi felügyelővé választásom után is egyházunk hagyományos értékeinek megőrzése, az épített és tárgyi, valamint a szellemi örökségről való gondoskodás mellett a jelenkor feladataival is ugyanolyan mértékben foglalkozzak. A tradíciók fontosságát nem kisebbítve, de közösségeink jövőjére koncentrálva szükséges a tennivalókat kijelölni, hiszen egyházunk nem egy "evangélikus hagyományőrző egyesület", hanem Jézus Krisztus élő egyháza, ahol az Őt követők hite jelenti a legfontosabb megtartó erőt.

Régész, főmuzeológus vagyok, civil foglalkozásomat tekintve a gyulai Erkel Ferenc Múzeum és a város muzeális kiállítóhelyeinek szakmai irányítása a feladatom.